1967. 01. 01.

Nagybátyja, Stubenvoll Ferenc Sárvár gyógyszertárosa volt a 19. század második felében, míg unokatestvére, dr. Hinrichs Sándor 1899 és 1908 között községi orvos volt ugyanitt, majd haláláig, 1922-ig a kórház igazgatója. Stubenvoll Ferenc elemi iskolái egy részét is Sárváron végezte, majd Sopronban járt középiskolába, ott is érettségizett. Ezt követően a Budapesti Orvostudományi Egyetemre jelentkezett, 1909-ben kapott diplomát. A kolozsvári sebészeti klinikára került gyakornoknak, ahol 1913-ban sebészetiműtő-oklevelet kapott. Emellett tisztiorvosi képesítést is szerzett. 1913-ban a nyitrai kórházba nevezték ki sebész főorvossá. Felességül vette a helybeli Csengey Annát, első gyermekei is itt születtek. Az első világháborúban 37 hónapos harctéri szolgálatot látott el, ezalatt négy magas rangú kitüntetést szerzett. Ezredorvosként szerelt le. A csehszlovákok kiutasították Nyitráról, ekkor visszatért a már románok által megszállt Erdélybe, és a gyulafehérvári kórházban lett sebész főorvos. Itt született Ferenc fia is. Amikor Hinrichs Sándor sárvári kórházigazgató 1922-ben váratlanul elhunyt, pályázatot írtak ki az állás betöltésére. Az öt jelentkező közül a város vezetősége az elhunyt rokonát, a több szállal is Sárvárhoz kötődő Stubenvoll Ferencet választotta meg. 1922. július 8-án kezdte meg munkáját. Súlyos problémaként szembesült azzal, hogy a világháborúban hadikórházként használt épület mennyire leromlott állapotba került, ami miatt hamarosan be is kellett zárni. Stubenvoll következetes küzdelme 1925-re érett be, amikor is különféle támogatásokból szerzett pénzből a felújított intézmény újra megnyithatta kapuit. Ezt követően is folytonosan a kórház fejlesztésén dolgozott, új, korszerű gépeket szerzett be, bővítette a befogadóképességet, így az 1925-ben még hetvenágyas kórház 1936-ra nyolvannyolc ágyasra bővült. 1937-ben az igazgatón kívül egy új szakorvos felvételére is sor kerülhetett, a személyzet létszáma 18 főre emelkedett, csökkent a várakozási idő, modern fűtő-, villany- és vízrendszer épült ki. A rengeteg fejlesztő munka mellett Stubenvoll Ferenc az orvosi társadalomnak is kiemelkedő tagja lett. Az Orvosi Szövetség, a sárvári képviselőtestület, a Természettudományi Társaság, és más egyesületek fogadták tagjai közé. A Sárvári Takarékpénztár igazgatóságában is helyet kapott. 1942-ben a sárvári kórházban önálló belgyógyászati osztály létesült, majd 1950-ben megnyílt a szülészeti osztály is. Ekkor már 120 ággyal rendelkezett a kórház, külön épületbe költözött a tüdőbeteggondozó, és megnyíltak a szakrendelések is. Stubenvoll Ferenc 1952-ben egy epeműtét közben szemfenéki vérzést kapott, amitől csak két dimenzióban látott. Ő maga köszönt le állásáról, ezt követően a szombathelyi kórház sebészeti ambulanciájára került rendelő-főorvosnak, majd az acsádi betegotthon igazgatója lett. A szemfenéki vérzései azonban egyre gyakoribbakká váltak, emiatt látása veszélybe került, anginás szívpanaszai is kezdődtek, időnként rohamszerűen. Mindezek következtében 1958-ban nyugdíjaztatta magát. Budapestre költözött, ott is halt meg szívinfarktusban. A Farkasréti temetőben nyugszik. Életében 41.000 műtétet végzett, ebből csak Sárváron 12.000-et. 30 éves itteni működése során sokat tett a kórház fejlesztéséért, az ágyak száma 40-ről 120-ra emelkedett, új osztályokat hozott létre. Egy minisztériumi jelentés szerint Dunántúl mintakórházának számított a sárvári intézmény. Stubenvoll Ferencre a sárváriak szeretettel emlékeznek. Születésének 100. évfordulóján ünnepélyes keretek között emléktáblát avattak a kórház falán. (szg) Irodalom Sulyokné Matócza Eleonóra (szerk.): Életutak. Sárvár, 1993. Halász Imre (szerk.): Vasmegyei Fejek. Szombathely, 1930. Naszádos István, dr.: A sárvári kórház története. Sárvár, 1999. Tóth Vilmos: Budapesti temetkezőhelyek vasi vonatkozású emlékei. In.: Vasi Szemle. 2007. 5. szám. Lakner László (szerk.): Jeles napok, neves gyógyítók. Emlékkönyv-Markusovszky kórház. 2. kötet. Szombathely, 2005-2010.