2010. 02. 21. Budakeszi - Hospis

Talán a képen látható Márk öcsém szavai foglalják össze legjobban ezeket az utolsó perceket, amikor ez a fotó készült. "Ami átütő erő lehet, az a palástolatlan őszinteség! Hogyan tért meg egy megrögzött ateista-kommunista ember a mennyországba! Mert, elfogadta az életgyónás helyzetét, és maga beleegyezésével felvette a betegek kenetének szentségét, minden magyarázott nélkül! És olyan boldog ember arcával halt meg a kezeim közt, amelyet életem legfontosabb életélményeként éltem meg! Az ő szemében láttam, azt a szeretetet amit, nekünk nem tudott kifejezni, abban a 8 percben amíg a szív pumpát! Ránk nézett, és lekövetett egy valamiféle más dimenzióban mozgó pontot, látta azt, hogy hova megy, és a szenvedő arcból, egy boldog, szeretetteljes arc lett, amit nem is lehet leírni! Apánk halála, egy zsigeri élmény maradt nekem!"