MECHWART ANDRÁS

1834 - Schweinfurt

1834. december 6-án születettem a bajorországi Schweinfurtban. Szüleim, Johann Georg Mechwart és felesége Elisabeth szűkös anyagi helyzetük miatt csak elemi iskolában járattak, majd inasnak küldtek a helybeli lakatoshoz. Szerettem a munkát és az alkotást.

 

1855 - Schweinfurt

Lakatosvizsgámkor a "legényremek"-ként készített Chubb-záram olyan jól sikerült, hogy arra a város elöljárósága is felfigyelt, és ösztöndíjjal az augsburgi politechnikumba küldtek tanulni, ahol 1855-ben mérnöki oklevelet szerzettem. Fiatal mérnöként Nürnbergben, egy gépgyárban kaptam állást, az itt eltöltött négy év alatt hidak, vasúti kocsik és malomipari gépek gyártásával ismerkedhetem meg. Ez persze nem az a lakat, csak sokan nem tudják hogy néz ki egy igazi Chubb féle zárszerkezet.

 

1859 - Buda

1859-ben állást változtattam, új országba indultam, új kihívások felé és a véletlen hozta úgy, hogy Magyarországon telepedtem le. Útban új munkahelye felé ugyanis Budán meglátogattam augsburgi származású barátomat, Eichleiter Antalt, aki ekkor már a jónevű Ganz Ábrahám üzemében dolgozott. Éppen Eichleiternél vizitáltam amikor hirtelen megjelent Ganz. Rövid beszélgetés után kérte, mondjam le galíciai utamat, és vállaljak el nála egy felügyelői állást. A hirtelen jött kérésre én magam is, gyorsan döntöttem, és nem bántam meg soha. Éppen 25. születésnapomon kezdtem meg tevékenységemet, Ganz budai öntödéjében, és a következő 40 évben a gyár mérnöke, üzem- és üzletvezetője, majd vezérigazgatója lettem. Sorsom összefonódat a Ganz-gyár munkájával.

 

1866 - Buda

1866-ban feleségül vettem barátom Eichleiter Antal csinos húgát. (Három gyermekünk született: Ernő fiam földbirtokos, Hugó gépészmérnök lett, Emma lányom pedig egy budapesti ügyvédhez ment feleségül). A magyar nyelvet nehezen sajátítottam el bár magam kedveltem az irodalmat, még verseket is írtam. Nagy zenebarát volt, örömét lelte a vidámságban, mulatozásban.

 

1867 - Buda

Ganz Ábrahám 1867 decemberében bekövetkezett halála után az örökösök barátomat Eichleitert, kollégámat Kellert és engem a bajorországi Mechwartot bízták meg az üzem- és üzletvezetéssel. A gyár ekkor a "Ganz és Társa" nevet vette fel. Két évvel később azonban a Svájcban élő örökösök eladták a gyárat, és az átszervezés után a "Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt."-nél műszaki igazgató lettem.

 

1870 - Buda

Az átszervezés nem zavarta meg a gyár rendes munkamenetét. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az 1870-72-es években, a válság ellenére 6-8 % jutalékot fizettek, és ekkor bővült a gyár a ratibori üzemrésszel. A jó munka elismeréseként a Ganz-gyár 1872-ben Moszkvában aranyérmet, 1873-ban a bécsi világkiállításon pedig díszoklevelet és a "haladás érmét" nyerte el. Az 1873-ban kezdődő válság azonban megrázta a gyárat is, Eichleiter és Keller kiléptek a gyárból.

 

1874 - Buda

Ebben az időben kezdtem el a hengerszék továbbfejlesztését. A gyár 1874-ben megvásároltam Wegmann Friedrich "Hengerszék"-szabadalmát, amit a feltaláló hosszú ideig nem tudott értékesíteni. Ez a hengerszék sérülékeny porcelán hengerkerekekkel működő, egyszerű szerkezetű gabonaőrlő mechanizmus volt. A fejlesztések során a porcelánhengerek helyett kopásálló, kéregöntésű, ferdén rovátkolt őrlőhengereket építettem be, illetve bevezettem a hengerpárok rugós összeszorítását, valamint burkolattal láttam el a hengerszékeket. A szabadalmaztatott konstrukciómat rövidesen az egész világ megismerte. A Ganz-gyár a századfordulóig a rólam elnevezett, Mechwart-féle hengerszék mintegy hatvanféle változatát gyártotta. A korszerű magyar gőzerős nagymalmokhoz Haggenmacher-féle síkszitát és meghajtó erőgépeket is gyártott a cég, de igazán a hengerszék volt az, amivel hozzájárult a magyar malomipar világhírűvé válásához. A Ganz-gyár fejlődése is összefügg a hengerszék-gyártással, minthogy ez többször átsegítette a gyárat a gazdasági válságok hullámvölgyein.

 

1874 - Buda

1874-76-os válság a gyár létét fenyegette, de ki tudtam választani a legmegfelelőbb gyártmányokat. Az említett időszakban a gyár például vasútikocsi-kerekeket, sínkereszteket, tüzérségi lövedékeket stb. gyártottunk.

 

1874 - Buda

1874-től a Ganz-gyár vezérigazgatója lettem. A kemény, következetes munka híve voltam, nem szerettem a képmutatást, hazugságot. A munkások problémáit megértően kezeltem, igyekeztem családias légkört kialakítani, a szorgalmas munkást mindig is megbecsültem. Ehhez nagyfokú tisztánlátás, jó ítélőképesség és emberismeret, igen fejlett gyakorlati érzék és vasakarat kellett. Úgy érzem nagyszerű szakembergárdát, feltalálókat alkalmaztam, és személyesen is segítettem munkájukat. Gyáraimban a szociális létesítmények (nyugdíjalap, segélyalap, munkásotthonok, étkezőhelyiségek, fürdők, orvosi szobák, "inasok" oktatására létesített saját iskola) szokatlanok és mintaszerűek voltak. Mindezek ellenére egyedül végeztem az igen szerteágazó szervezői, irányítói, vezetői és piackutatói munkámat. A gyár vezetőjeként arra törekedtem, hogy munkalehetőséget teremtsek, új és egyre korszerűbb termékeket vezessek be, és a termelt áruknak piacot szerezzek. E célok megvalósításával a gyár is szüntelenül bővült, s a századfordulóra öt telephelyes nagyvállalattá nőte ki magát:

 

1878 -

Mint már korábban említettem, 1869-ben Ratiborban (Porosz-Szilézia) alapítottuk fiókgyárat (a cél az volt, hogy a német gyárakkal minél sikeresebben vehessük fel a versenyt); - 1878-ban a vízivárosi Kacsa utcában (a Monarchiában elsőként) villamos részleget létesítettük; - 1880-ban megvásároltuk az Első Magyar Vasúti Kocsigyár Rt. vagongyártó telephelyét; - 1887-ben megvettük, majd jelentősen fejlesztettük az ausztriai leobersdorfi gépgyárat; - 1880-as évek végén pedig bérbe vettük a petrovagorai (Topuskó, Horvátország) nagyolvasztót.

 

1878 - Buda

Az 1878-as világkiállítás előtt felismertem a villamosság jelentőségét. 1878-ban hoztam létre a Kacsa utcában azt a kis villamossági műhelyt, amelynek tevékenysége kezdetben ráfizetéses volt. Hívásomra lépett be a gyárba Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó, akik tudásukkal, munkaszeretetükkel Európa első villamossági gyárának kifejlesztéséhez segítették hozzá a Ganz-gyárat. A fejlődést jól jellemzi a Nemzeti Színház villamos világításának megtervezése és elkészítése (ez volt Európában a második villamos világítású színház).

 

1889 - Buda

1889-ben kezdtünk a szántógépekkel foglalkozni, kezdetben külföldi megoldások gyártásával. Lokomobilos (munkagépek meghajtására használt gőzgéppel hajtott) forgóekére vonatkozó szabadalmaim alapján olyan szántógépeket gyártottunk, amelyek már felvették a versenyt az Európában kapható gyártmányokkal. Bánki Donát, aki kezdettől fogva részt vett a forgóeke tervezési munkájában, és több, önálló részletmegoldást tervezett, valamint az eredeti gőzgépes szerkezetet petróleummotorosra cserélte fel, munkájával nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a forgóeke a kor egyik kiemelkedő találmánya lett. Villamos motoros fadöntő gépem is a hazai igényekre, a sorozatgyártás reményében született meg. Magyarország akkori területének 29%-át erdő borította, és a hazánk által exportált fát kéziszerszámokkal vágták ki. A gép három fő részből állt: villamos motorból, famaróból és egy kétkerekű, tolókocsiszerű járműből. Bár a gép négyszer annyi fát vágott ki, mint a favágók, gyakorlati szempontból nem volt alkalmas arra, hogy elterjedjen.

 

1890 -

Az 1890-es évek elején kezdtek foglalkozni a gyárban villamos vontatással. Az én időmben a pozsonyi és a Budapest-Újpest-Rákospalota villamos vasút volt a legjelentősebb. Ezek tervezési és építési munkáját Kandó Kálmán irányította, aki 1895-től az elektromos osztály vezetője volt.

 

1893 - Buda

1889-ben a Budapesti Műegyetem Tanműhelyének vezetőjével, a motorkészítésben már hírnevet szerzet Csonka Jánossal is kapcsolatba kerültem. A leobersdorfi gépgyár megvételével a gyár egy sor elkészült, de működésképtelen motorhoz jutott. A motorok javítását Bánki Donátra és Csonka Jánosra bíztam. Az együttműködés során a használhatatlan motorok rendbehozatalán túl gáz- és petróleummotorok sorát fejlesztették ki 1889 és 1896 között. Közös fejlesztőmunkájuk eredményeként született 1893-ban a karburátor.

 

1895 -

Az 1884-es bécsi elektrotechnikai kiállításon, dinamókat mutattunk be, közöttük azt a gépet is, amellyel a gőzgép és a dinamó tengelyét összekapcsoltuk. Még ebben az évben szabadalmaztatta Déri, Bláthy és Zipernowsky a transzformátort, amelynek alkalmazását 1885-ben Budapesten, Londonban és Antwerpenben is bemutatták, nagyszámú kül- és belföldi megrendelést szerezve ezzel a gyárnak.

 

1896 -

A Ganz gyár egy másik szabadalmam alapján kezdte meg az oldható tengelykapcsolók gyártását, 1896-ban hét nagyságban állították elő ezt a típust. Az oldható tengelykapcsoló abban az időben készült, amikor az üzemeltetés közben végrehajtott be- és kikapcsolás egyre nagyobb jelentőségűvé vált. Részben azért, mert az egy erőgéppel meghajtott üzemek mind nagyobbak lettek, részben pedig az előtérbe kerülő balesetmegelőzés miatt.

 

1899 - Buda

1899. december 6-án, 65. születésnapján, a gyárban eltöltött 40. év után nyugdíjba vonultam.

 

1907 - Buda

Ilyen éltpálya után sem tudtam elválni a hivatásomtól ezért egészen 1907. június 14-ig szakértőként dolgoztam a cégnek. Ezen a napon egy újabb vándorútra indultam.