IFJ. PÁLL GYÖRGY

1966 - Marcali

 

1966 - Marcali

Édesapám, Páll György a négy gyermek közül harmadikként érkezett nagyszüleim házasságába. Tizenhárom éves volt, amikor elvesztette akkor negyvenhét éves édesanyját. Apja - aki szekérgyártó kisiparos volt Kállósemjénben- nem tudott mit kezdeni a rá maradt négy gyermekkel. A két nagyobbik lány hamar házasságba menekült a szülői házból, míg apám - nem látva más kiutat - fogta hatéves Gábor öccsét és állami gondozásba jelentkezett vele. Tiszadobra került, majd Nyíregyházára, ahol asztalosnak tanult. A szakmunkásképző után letette az érettségit.

 

1974 - Nyíregyháza

Nagy álmodozó volt. Az esküvő előtt rávette anyukámat, hogy disszidáljanak Münchenbe, hogy a Szabad Európa Rádiónál dolgozhasson. Szándéka kitudódott és a Magyar Honvédségnél nagyapámat - aki tiszti rangban szolgált - felfüggesztették állásából. Apámnál az esküvő napján két rendőr jelent meg, s kérték a személyi igazolványát, ami persze az anyakönyvvezetőnél volt éppen. Apámat pár órára elzárták,mivel nem tudta igazolni magát, majd az esküvő előtt egy órával elengedték. "Tévedés volt". Ezzel lezárták az ügyét. Apám itthon maradt, nagyapámat visszahelyezték az állásába. Azért lázadó maradt élete végéig. Bár nem így tervezte, gyerekeit - öcsémet és engem - itthon nevelt fel.

 

1975 - Nyíregyháza 110. sz. Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet

Apukám első tablóképe, mint tanár. Göröngyös út vezetett idáig. Az érettségi után ismerkedett meg anyukámmal, aki arra biztatta, hogy tanuljon tovább, így jelentkezett a Miskolci Egyetem szakoktatói karára. A munka mellett az egyetem elvégzése annyira kikészítette az egészségét, hogy a diplomamunkáját anyukám vitte el Miskolcra. Féléves voltam, mikor tanári állást kapott. A családjukban ő volt az első, aki felsőfokú iskolát végzett.

 

1989 - Nyíregyháza

A tanítási szünetekben szívesen foglalkozott intarzia berakású bútorok készítésével. Jó kézügyessége és tehetsége volt, valódi remekművek kerülte ki a kezei közül. Az Onedin-családból ismert hajó az egyetlen intarzia kép, amit családunk féltve őriz.

 

1998 - Nyíregyháza

Újabb tablókép. Kőkemény fegyelmet követelő, de lágyszívű tanárként ismerték. Mivel tinédzser fiúk életveszélyes gépekkel dolgoztak a keze alatt, megkövetelte a fegyelmet. Ugyanakkor mesélték tanítványai, hogy egy tanulóját - akinek szerelmi bánata volt- elengedte a tanórájáról, hogy találkozzon a kedvesével. A hiányzást ő maga igazolta. Sok hátrányos helyzetű gyereket tanított, sokuknak ő vásárolt reggelit, hogy tudjanak figyelni az óráján. Egy tanyavilágból érkezett tanítványa szerenád alkalmával mesélte, hogy élete első Túró Rudiját apukám vette neki a büfében. Apukám elismert tanárként, miniszteri kitüntetéssel ment nyugdíjba, de sajnos csak egy pihenéssel töltött év adatott meg számára.

 

2000 - Budapest

Apám érzékeny, de nagyon kemény ember volt. Az első diplomaosztómra nem jött el, de a másodikra - amit ugyanúgy munka mellett végeztem el, mint anno ő - egyedül akart eljönni. A családom tiszteletben tartotta a kérését, csak ő volt ott. A képen a Budapest Gazdasági Főiskola udvarán sétálunk nagy összhangban, ami - bár nagyon szerettük egymást - ritkán jött össze köztünk.