MADAI JULIANNA

1923 -

Az én búzakékszemű nagymamám. Csupa rejtély volt az élete. A háború előttről szinte semmi információnk nem maradt. Rengeteget történetet halottam Dr. Takács Pál főorvos úrról, akinél "szolgált" a háború előtt és alatt. Nagy tisztelettel mesélt róla. Nagyon szegény családból származott, a szabolcsi Nyírbogátról.

 

1928 - Piricse

5 éves volt amikor kistestvére született. Erzsébet. Alig egy hetet élt. Soha nem beszélt róla.

 

1946 - Kállósemjén - Nemeserdő

Ezekben a napokban egy orosz rendszámú katonai autó áll meg Nemes-erdő tanyavilágban és egy magas rangú katonatiszt és sofőrje kíséretében megérkezik a 8 hónapos terhes nagymamám, édesanyja, Tószegi Julianna háza elé. Tartós élelmiszert, lisztet, cukrot és egyebeket pakolnak ki. Könnyek között elbúcsúznak és a tiszt elindul Kijev felé. Soha többé nem látták egymást. Pjotr, a katona tiszt, feltehetőleg édesapám apja volt. A történetet több mint hatvan évvel később Nyeste néni mesélte el, aki szemtanúja volt a jelenetnek.

 

1955 - Törökbálint - Tihanypuszta

Családi kép - középen hátul, édesapám, Vida Péter, bal szélen nagymamám, Madai julianna, ölében lánya, Vida Marika, mellete dédnagyanyám, Tótszegi Julianna, ölében Vida József, édesapám öccse és mellette Vida Bálint, édesapám nevelő apja akinek ölében Vida István apám öccse ül..

 

1960 - Ismeretlen

"emlékül hű szeretőd. özv. Vidáné" Zölddel átfirkálva és franciául "merde!!!" Örök rejtély kibe volt szerelmes a nagymama, a férje, Vida Bálint halála után? És ki volt a dühös francia?

 

1966 - Ismeretlen

Az én búzakék szemű nagymamám. Julika Harminckilenc éves volt, amikor először láttam. A Törökbálinti Állami Gazdaság ráczugi kastélya udvarán. Egy törékeny kedves özvegyasszony. Könnyű selyemruhát viselt. Kissé magas sarkú szandál volt rajta. Csinosnak mondható, mosolygós, kedves ember. Öt gyerekkel maradt egyedül, amikor a férje hosszantartó, súlyos betegségben elhunyt. Ez a teher rányomta bélyegét a magánéletére. Nem kis feladat szakadt a nyakába, amikor úgy döntött, hogy egyedül fog megbirkózni a sors által rámért nehézségekkel, amit aztán egész életében tisztességgel viselt. Az állami gazdaság, lakást adott neki Ráczugban és alkalmazta őt amolyan szakácsnő félének, aki az ott dolgozó és a kastélyban lakó embereknek osztotta a Virágtanyáról oda hozott ebédet és vacsorát. A reggeli teát ő főzte és a hozzávalókat szintén a vacsorával küldték oda. A dolgozók, akik a ráczugi kísérleti faiskolában és az ottani kísérleti barackosban dolgoztak, többnyire vidéki fiatalokból állt. A ráczugi kastélyban laktak, ahol nemcsak szállást, de teljes ellátást is kaptak. Egy nyáron én is dolgoztam ott. Tizenhat éves voltam akkor. Egyszer a vacsoránál engem kifelejtett adagoláskor. Nekem nem jutott kaja. Szegény nagyon magyarázkodott hogy, hogy tudta elfelejteni, de ne búslakodjak, otthonról finom paprikás kalácsot küld nekem. Mivel otthon is rengeteg tennivaló akadt, az egyik fiával küldte a kalácsot. Lehet hogy nem véletlenül. Két év múlva Ő lett a férjem. Mindig nagyon jó volt a kapcsolatunk az anyósommal. Minden kívánságot tőle telhető odaadással teljesített. Kilencvenkét éves volt amikor kiderült, hogy súlyos demenciája van. Idősek otthonába került ahol rövidesen meghalt. Szeretettel gondolok rá. Legyen áldott az emléke.

 

1968 - Törökbálint - Tihanypuszta

Második unokájával, Marikával

 

1971 - Szilvásvárad

Édesapjához hasonlóan Ő is imádta a lovakat.

 

1971 - Szilvásvárad

Kollégáival járt egy kiránduláson Szilvásváradon.

 

1974 - Budapest

Még idősebb korában is megőrizte rejtélyes szépségét.

 

2011 - Törökbálint - Idamajor

A nagyi, a legfiatalabb dédunokájával, Péterrel.

 

2013 - Idamajor

90. születésnapjára megleptük.

 

2014 - Székesfehérvár

Az utolsó felvétel az én egyetlen búzakék-szemű nagymamámról, egyetlen lánya és második unokája között.