VIDA PÉTER
KÁLLÓSEMJÉN 1946.03.29. - BUDAPEST 2010.02.21.
1946 - Kállósemjén - Nemeserdő
Édesapám, Vida Péter, a családi legendárium szerint, Nemes-erdő közelében egy szekéren született, nem messze az anyai háztól. A bába nem ment ki a tanyavilágba, főleg nem a megesett nagymamámhoz, aki egy rejtélyes orosz pilóta gyermekét hordta a szíve alatt. Szekéren próbáltak bejutni a közeli Kállósemjénbe, de apám türelmetlen volt és félúton megszületett.
1952 - Kisléta
A kislétai elemibe járt. Ez a kép ott készülhetett a kisiskolás édesapámról. A kor divatjának megfelelő bocskai elengedhetetlen kelléke volt ennek az időszaknak. Nagymamám, Madai Julianna, ekkor még egyedül nevelte gyemekeit, Pétert, apukámat és kisöccsét Istvánt. Egy Vida Bálint nevű ember vette a nevére őket, akitől még három testvérük született, Mari, Jóska és Bálint. A nyomasztó szegénység egész életükre rányomta bélyegét.
1956 - Ráczug
Apám ezen a képen 10 éves lehet. Kedves kis csibész volt. '56 őszén a Budakeszi és Törökbálint közötti területen, egy fa tetejéről nézte végig a helyi lőszergyár ostromát. Nem lehetett egy életbiztosítás. Mesélt ezekről a napokról, sokszor emlegetett egy gyereket, aki az orosz tank alá rohant a Molotov-koktélokkal.
1960 - Kékes
Kirándulás a Kékesen. Apám középen 14 évesen. Érdekes csapat. Számomra ismeretlenek, feltehetőleg barátok vagy osztálytársak. Már maga a túraruházat is kultúrtörténet. A fénykép hátoldalára az alábbi megjegyzés lett írva: Magyar Természetbarátok Egyesülete. Bp. XX. Berzsenyi Miklós út. 40. A második képen édesapám a jobb szélen guggol.
1963 - Helyszín: Ismeretlen
Ha egy polgári családba születik talán egy kíváló mérnök lett volna, de nem ezt adta a sors. A család nem engedhette meg magának hogy tovább tanuljon. Ekkor már öt testvér volt apa nélkül, mivel nevelőapja, Vida Bálint elhunyt. Hentesinasként szabadult. (ők, akkor még így mondták) Szerette a munkáját és a maximumra törekedett, de igazából a mechanikus dolgok érdekelték, főleg a motorok. Egy balesetig a motorozás volt a szenvedélye.
1966 - Törökbálint - Tihanypuszta
Az egyetlen fenn maradt csoportkép a Vida családról. Nagy valószínűséggel a szüleim esküvője lehetett az indok. Anyukám, Plásztán Irén és apám a kép közepén, lent az én “búzakék szemű” nagymamám, Madai Julianna és a széleken, a két fivér Vida Bálint (balra) és Vida József (jobbra).
1967 - Törökbálint - Tihanypuszta
Ezen a ponton megjelenek az életében én is, mint Vida Zoltán. Mai szemmel nézve kétségbeejtően fiatalok voltak. Szegény anyukámnak nagyon fáradtak a szemei. Apukám, ekkor katona volt, szakácsként regnált a seregben. Gondolom hazaengedték egy pár napra hozzám.
1969 - Helyszín: ismeretlen
Apám a HÚSOS labdarúgó csapatában. Imádott focizni és szerintem nem is volt rossz.
1972 - Balatonszabadi
Az első családi nyaralás a balatonszabadiban levő Húsos üdülőben. A partszakasz még elég rendezetlen, de nagy volt a boldogság.
1974 - Budapest - Újpalota
Ezen a nyáron költöztünk Újpalotára. Bútorra nem futotta még, ezért elég spártai körülmények között teltek a hétköznapok. Kisöcsém, Zsolt az ultiparti közepére tolakodott, “Sramó”, apám kollégája és barátja az ulti parti eredményeit összegzi. A kép este 10.10-kor készült. ( a karóra alapján) Apám a fáradt, de büszke családapa.
1975 - Budapest
Kormány kitüntetést is kapott. A család nagyon büszke volt rá.
1976 - Budapest - Újpalota
Apám 30 éves. Nagyon ritkán ünnepelte és ez is egy meglepetés parti volt. Anyukám készült és összehívta a rokonokat és barátokat. Igaz itt már gyülekeztek a felhők a kapcsolatuk felett.
1978 - Budapest, Budapesti Húsipari Vállalat
Hentes volt, az egyik legjobb. Sorra nyerte az országos versenyeket. Kapott valami kormány kitüntetést is. Egyenes gerincű bolsevik volt aki soha nem adta fel az elveit. Nem egyezett a világnézetünk, de megtanultam tisztelni benne az elvhű kisembert.
1984 - Helyszín: ismeretlen
Apám a nagynénémmel, Ilona Messingerrel. A kép érdekessége a sárga lada a háttérben. Apám első autója. Egész életében egy komoly nyugati autóról álmodozott. Ezen a karácsonyon volt egy pokoli utunk az akkori NSZK-ba. Szegény apám egyedül vezette le az utat. Anyánk Stadtallendorfban dolgozott a nagynéném kocsmájában. Apámat nagyon megviselte hogy elkezdett széthullani a házassága.
1996 - Budapest - Újpest
Apám 50. születésnapja. A fiaival. Baloldalt Zoltán, jobbra Zsolt és Márk.
1999 - Szilvásvárad
A válás és a "gengszterváltás" nagyon megviselte. Elvesztette a munkáját és a családját. Megtört. Próbálta az életét egyenesbe tartani, volt barátnője és sokat utazgatott az országban, de többé nem láttam boldognak. Ez a kép Szilvásváradon készült. Pár héttel később egy sztrók miatt lebénult a bal oldala. Soha nem heverte ki.
2009 - Törökbálint - Idamajor
Tüdőrák. Négy hónap alatt végzett vele. Minden nap mentünk hozzá a kórházba és végigkísértük az úton. Nem halt meg egyedül. Fogtuk a kezét és ott voltunk vele.
2010 - Budakeszi - Hospis
Talán a képen látható Márk öcsém szavai foglalják össze legjobban ezeket az utolsó perceket, amikor ez a fotó készült. "Ami átütő erő lehet, az a palástolatlan őszinteség! Hogyan tért meg egy megrögzött ateista-kommunista ember a mennyországba! Mert, elfogadta az életgyónás helyzetét, és maga beleegyezésével felvette a betegek kenetének szentségét, minden magyarázott nélkül! És olyan boldog ember arcával halt meg a kezeim közt, amelyet életem legfontosabb életélményeként éltem meg! Az ő szemében láttam, azt a szeretetet amit, nekünk nem tudott kifejezni, abban a 8 percben amíg a szív pumpát! Ránk nézett, és lekövetett egy valamiféle más dimenzióban mozgó pontot, látta azt, hogy hova megy, és a szenvedő arcból, egy boldog, szeretetteljes arc lett, amit nem is lehet leírni! Apánk halála, egy zsigeri élmény maradt nekem!"