A ZSIDÓ EMLÉKEZETKULTÚRA.

Az alábbi gondolatokat Páll Edit, családja történelmi emlékeit folyamatosan ápoló és feldolgozó zsidó kultúratörténész barátom fűzte a FAMPATH-hoz.

„

Egy családi történetet száz évre visszamenőleg összerakni, annak emléket állítani azzal jár, hogy a családot érintő történelmi eseményeket is dokumentáljuk. Kevés olyan család van a XXI. századi Európában, illetve Magyarországon, akit nem érintettek az elmúlt évszázad történelmi eseményei. 
A zsidó felmenőkkel rendelkező családoknál ez fokozottan érvényes, hiszen szinte minden embernél megszakadt a kontinuitás; két részre szakadt a múlt, a háború előtti, nagyrészt békés mindennapokra és a háború utáni traumákkal tűzdelt keserves új élet felépítésére. 
Emléket állítani zsidó családtagnak fájdalmas feladat, hiszen szembesülni kell egy sor olyan tragédiával, mely minden zsidó családot érintett - pusztán a származás miatt. Világszerte máshogy emlékeznek a vészkorszakot megélt emberek, attól függően, hogy éppen milyen idősek voltak az üldöztetés idején, valamint, hogy mekkora veszteséggel kellett szembenézniük; legyen az emberi, morális, vagy anyagi veszteség. Más egy akkor 20 éves fiatal emlékezete, akinek túl kellett élnie szülei, nagyszülei és rokonai elvesztését, s más az emlékezete annak, akik a gyermekeiket is elveszítették. Az ötvenes - hatvanas években, mikor háborút túlélt emberek már szembe mertek nézni a holokauszt által okozott traumákkal világszerte egyértelművé vált a vészkorszak alatt elpusztított milliós nagyságrend, ők már viszonylag szerencsésnek érezhették volna magukat, hogy túléltek és – többnyire máshol – felépíthettek egy új életet. Nem így az, aki gyermekét elveszítve maradt túlélő és élete végéig önvádban élt: miért ők, miért nem én…..A holokauszt - túlélő, sok családtagot elveszítő emberek fájdalma a háborút követő évtizedekben nem enyhült, hanem a látenciakorszakot maga után hagyva, azaz a traumától való időbeli eltávolodást követően az egyre fokozódott.
Szentírási parancs a megtartás és emlékezet, valamint a sokat citált mondat: „ és meséld el fiadnak….” Az egyik a szombat megtartására, a másis a pészachra vonatkozik, de átvitt értelemben a zsidóság az élet más területein is alkalmazza ezen tórai parancsokat, s ez vonatkozik az üldöztetésre és az előtte történtekre is. 
Egy generáció nem kapott mesét, a túlélő generáció hallgatott a történtekről, hiszen egyéni történésekről volt szó, nem egy világméretű jelenségről. A trauma igazi súlyát a harmadik, s lassan felnövő negyedik generáció igyekszik enyhíteni a még életben lévő felmenők és emlékeik ápolásával. „

HOZZÁSZÓLÁSOK